Életkarrierek porlanak a semmibe, elszabadult a szexuálisbukta-lavina. Egyfelől a leleplezések, kinek kicsoda micsodáját, hol tette, ajánlotta, próbálta, a másik oldalról a tagadás, a fenyegetőzés, azaz némi rövidtávfutás a forró láva elől, máris megnyílik a föld, zsupsz, volt és nincs zaklató, de aggodalomra semmi ok, a másik balhé már ott csikorog a kanyarban, nem maradunk bulvárfeszkó nélkül.
Aztán a szakértők, tudorok, okostónik, megmondók, egyfelől nem találják eléggé tüzesnek a magmát, másfelől mosdatják a szerecsent, persze kéretlenül, és ezzel megindul második hullám, tényleg gusztustalan, és egyáltalán nem pc az áldozat felelősségének firtatása, akkoriban valóban ő volt a gyengébb fél, ő volt, aki sérüléseket szenvedett, emberi méltóságában megalázták, és most hős, hiszen saját félelmeivel is szembenézett. Aminek egyes esetekben marketing hozadékai is lehetnek, de vélhetően ez csak járulékos dolog, akár a gyógyszereknél a mellékhatások. És miért kifogásolhatnánk, ha a mondat a dobozon amúgy is a kockázatokra figyelmeztet elsőként? Mert a kiállás mindig kockázatos. És most eljött az ideje a számadásnak, olyan a társadalomlélektani vagy akármilyen környezet, hogy szétrúgható a Döbrögik hátsó fele, hiszen most nem védi őket ... na micsoda is...? A hatalom? Mondjuk a hatalom, ha azt értjük ezen, hogy Döbrögi uraság környezete, tényleges vagy érdekbarátai, többségükben elfordítják a fejüket, helyesen és reálisan értékelik azt, amit már évtizedekkel korábban is tudtak, de akkor úgy gondolták, hogy "ennyi belefér", ennyit megengedhet magának egy zseni, más mércével mérendő, és egyébként is. Az nem teljesen úgy volt. Az a nagy játszma része volt, igen, a nagyember pénisze lehet esetleg kilincs, vagy kapaszkodó. Ahogy a dolgok rendje. Mondhatni egyfelől jog, másfelől lehetőség. Szóval rendben. Gondolták akkor. Vagy mást. Az is lehet, hogy felháborodtak, de mégis összeszorították a fogukat, és a tükör előtt gyakorolták, hogyan mosolyogjanak szorosra zárt állkapoccsal. De amint fentebb ecseteltem, változott a környezet, és rossz szagúvá vált a nagyember.
Szóval Döbrögi uraság egyszerre arra ébred, akár itthon, akár másutt, teljesen lényegtelen, hogy a szervilitást, mondhatni bizonyos fokú cinkosságot felváltotta valami más: zavar keletkezett az erőben, Döbrögiből, az érinthetetlenből igenis érinthető lett, amit ő mások emberi méltóságából az évtizedek során lecsipegetett, azt most kamatos kamattal fizeti vissza, méltóság tekintetében csődöt jelentve. Ez így igazságos? Annak tűnik, bár térdét csapkodja a gonosz krampusz a háttérben: a nagy hallgatagok, eltussolók és tekintetelfordítók csöndben átültek az esküdtszék soraiba. Vannak, lehetnek kivételek?