Azt harsogja a hirdetés: "Ha marha vagy, légy marha!" Üdítene az őszinteség, ha nem érezném lekezelve magam. Aztán jobban megkaparom, és rájövök, szó nincs erről, egészen egyszerűen ignorálnak. Az "ignorálás" a kulcsszó, ugyanis a hirdetés azoknak készült, akik nem ismerik ezt a kifejezést. Akik a muszáj-t "ly"-el írják... ó dehogy, nem is írnak, legfeljebb felböfögnek darabos szövegeket, mert mégiscsak kell valami a selfi alá.
Ők a vásárlóközönség, én pedig a kisebbséghez tartozom, ennek ellenére nem számíthatok az állatvédelmi törvényhez hasonló kényeztetésre, ez a tetem átléphető, ha netán szélütést kap a könyvesbolt felé vezető ösvényen.
Szóval, ha zavar a vájú (vö.: value) körüli röfögés, akkor süketnek kell tettetned magad, vagy orrod befogva, kikerülgetned a trágyagombócokat, és valamilyen módon átküzdened magad a kerítés túloldalára, gondolván, ha te öntöd a moslékot, akkor legalább a disznószartól megkíméled magad. Ehhez bizonyos erkölcsi lealacsonyodás is szükséges lehet, de ne aggódj, nem engednek be a rácsos ajtón, mivel túloldalt minden hely foglalt.
Amit tehetsz: megvetően hallgatsz, vagy acsarogsz némiképp, legalább az acsargók nyájának melegét élvezve, esetleg szembenézel azzal, amíg tartod a szádat, addig leeshet egy-két bécsiszelet, és ha szerencséd van, akkor a prézli nem vastagabb a lényegi elemnél, és máris van egy jó napod, a hirdetés idején pedig átkapcsolsz egy másik csatornára, dagadjon a bendő míg kilátsz zsírpárnás arcodon, csókolom.