Látom, petícióznak a puncsolás ellen, megértem, hiszen valakik teljesen pofátlanul üzletet csinálnak a moralitás hiányából, persze, ha nem csinálnák, attól még működne ez a jelenség, hiszen nem tegnap találták fel az érdekkapcsolatokat, de ez így, ebben a formában igencsak a képünkbe tolja, hogy érzelmek, vágyak nélkül is lehet párkapcsolatba bonyolódni, vagyis inkább vásárolni magunkat.
Esetleg mégse ezt, hanem azt, hogy a különféle vágyak kicserélhetők. Cukros bácsi vagy néni fiatal és szép testre vágyik, vélhetően azért, hogy szexuális örömét lelje benne, meg más okokból is, mondjuk megy a cukorfalat szemének kékje a feketemetál SUV-hoz, mutogathatja, hogy megengedheti magának az effélét, kijár neki a friss és ropogós hús.
A cukorfalat elcseréli az egészséges erotikára való vágyát a jólét iránti epekedéssel, de ha nagy szerencséje van, és a cukros bácsi (néni) relatíve jó karban van, akkor talán még bizonyos fokú örömet is hozhat ez a kiegyensúlyozott üzlet, amibe mindenki beleteszi azt, ami a másiknak hiányzik. A cukifali büszke gazdijának bankszámlája pedig megmutatja az aktuális árfolyamot. Ergo, értékesnek képzelheti magát az illető, legalább erre büszke lehet.
Első pillantásra őszintének tűnik az ügylet, szerelemről szó nincs, adok-kapok van, a kellem és a forma beárazza magát, (beárazódik ebben az üzletágban), a csöndes és undok hazugság sajátos kigőzölgését pedig inkább a nagyérdemű bűzlögeti, ők pedig ugyebár irigységből teszik ezt, hahaha.
Mindenki látott már ilyet. Oda lehet rajzolni a fénykép fölé az egyiknek a szarvat, a másiknak a nagy kábetűt, szebb lelkek még sajnálkozhatnak is afölött, hogy ezek az emberek mekkora hamisságban pengetik gyémántberakásos napjaikat. Oszt’ jön egy szolgáltató, aki mindezt professzionalizálja, és ettől kezdve a cuki és a muki már nem egyedi, gúnyos mosolyra gerjesztő jelenség, hanem egy életforma, sőt, némi haszon reményében teljesen elfogadottnak beállított életforma, és ennek kapcsán akár az a rémületes kérdés is megfogalmazódhat: Úristen, mi van, ha tényleg az?
